Egy kicsit mintha el lennék keseredve. Elmentem vásárolni, van időm, van pénzem, már csak a megfelelő ruhaméret hiányzik. Néhány helyen voltam, több ruhát felpróbáltam mindenhol, de a vége ugyanaz lett. Felvettem és a sírás kerülgetett. Nem viccelek. Komolyan így volt. A könnyeimmel küszködtem hazáig. Ez nem állapot. Egyetlen egy szerencsém van, amit már korábban is említettem, hogy arányosan vagyok kövér...

Nem akarok dagadt ruhákat vásárolni, nem akarok 44-es farmert venni, nem akarok új ruhát. Csinos testet szeretnék, nem új ruhát, ami eltakarja a hájam. 

Párom aranyos, de elég furán mutatja ki a segítségét. Többek közt, nagyon is tisztában van vele, hogy mostanában a kaját boldogság forrásként is hasznosítottam (tükörben mellékelve az eredmény). Emiatt teljes csokoládé és édességmegvonást próbálok betartani, hogy kicsit leálljon róla a szervezetem. Erre mit csinál a drágám? Hoz nekem a kedvenc tejberizsemből...nagyon kedves tőle, de ez aztán tényleg motiváló. 

Ami azt illeti, kicsit az is zavar, hogy neki is lenne mit ledolgoznia (~20 kg-t), de miközben én tornázom, ő chipset eszik. Csak szólok. Majdnem 11 óra. Így kicsit nehéz. :/

 Azért az vicces, hogy másik mérlegen csak 80 kg vagyok. Most akkor álljak rá még háromra és szörnyülködve boruljak le róla, ha 90 kg-t mutat, majd álljak egy másikra és vegyem tudomásul boldogan, hogy az meg csak 78 kg-t. Wow! Valamit nagyon tudok. Másfél perc alatt 12 kg fogyás. Ez fantasztikus. 

De most komolyan! Már abban sem vagyok biztos, hogy az a mérleg, amin elkezdtem magam mérni, ugyanazt mérné, ha két órával később állnék rá. Én naiv azt gondoltam, hogy a súlykülönbség a lényeg, tehát az sem baj, ha nem pontos a mérleg, de ha ennyire, hát azért az kiábrándító. Ezek után rá merjek még állni? Igazából már csak röhögök az egészen. Megyek írok egy zh-t, aztán jövök haza tornázni. 

/Túl sok lett a mérleg. Na mindegy./

Szép napot!

Végre rávettem magam a tornára. Egyelőre Norbi duci tréningezek, mert a kondim a béka feneke alatt van. Szégyen vagy sem, az első 10 perc után már nyakig leizzadtam és lihegtem, mint egy kutya. De végigcsináltam! Naponta ennyi, MAGAMÉRT! Szép és csinos leszek :) Csak az lebeg a szemem előtt, hogy felvehetem a régi ruháimat, vehetek fel szoknyát, felvehetem a fürdőruhám, minden rossz érzés nélkül. 

Baromira elegem van már, hogy szinte minden indulás előtt sírógörcsöt kapok, mert úgy nézek ki a tükörben, ahogy józan ésszel ki nem mennék az utcára. De muszáj. Azt akarom, hogy szeptemberben, amikor újra látnak a többiek, azt mondják, hogy "hű, de jól nézel ki!" Azt akarom, hogy megint megnézzenek az utcán..azt akarom, hogy jól érezzem magam a bőrömben..és teszek érte, és jól fogom magam érezni újra...

Kitartás!

 A mérleg egy dekával sem mutatott kevesebbet...kicsit elkeseredtem. A tükörben és ruha nélkül is úgy érzem magam, mint egy óriás tehén. Még a fehér-lila foltok is stimmelnek, ugyanis mostanában olyan színem van, mint aki pincében napozott, emellett rejtélyes lila foltok is vannak a lábamon. Ezen felül még sok más dolog is közrejátszik abban, hogy a hangulatom egyenlő egy nagy rakás kecskebogyóval. 

Ma rizs volt a menü, fasírttal. Körülbelül egy normál adagot ettem ma, háromba elosztva. Így háromszor ettem, mindig kicsit. Ennek eredménye, hogy most is éhes vagyok. Párom nem sokára megérkezik az eheti salátaszállítmánnyal, így neki is foghatok a szuper vacsorának. Éljen.

A napi két liter víz is általában megvan, most már tényleg csak a torna kellene. Bár ma kivételesen gyilkos hangulatban voltam, így nem akartam kárt tenni a tv-ben azzal, hogy kedves Norbit nézem benne. Plusz pont ide. Gratulálok. Így sosem fogsz lefogyni és örökre tehén maradsz..

Búúú

 A tegnapi szülinapozás kicsit...hogy is mondjam. Szerintem mindenki érti. Éljen a salátaevés a tortával karon öltve. Sebaj. Ma már megint csak saláta van a porondon :) Nem ezen fog múlni. Tudom. Nyilván nem fogok heti egyszer "bezabálni", azzal a szöveggel, hogy nem ezen fog múlni, de az is nyilvánvaló, hogy csorgó nyállal nem fogom nézni a többieket, mert annak tudván-tudom, hogy az a vége, hogy két nap alatt három tábla csoki és minden, mi "szem, szájnak ingere".

Leírtam már azt is, hogy nem szándékozom semmit megvonni magamtól a későbbiekben, de egyelőre a kajacsökkentést a salátával való pótlás jelenti. Természetesen most jobban kell figyelnem, de azt is tudom magamról, hogy képtelen lennék lemondani a tésztákról és az édességről egész életemben, így remélem alkalmazható középút az, hogyha csak lecsökkentem a mennyiséget. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, és a ruháim rám jönnek. 

üdv. Salátaevő

Egy kis plusz erő. Ő is le akar fogyni, ami motiváló, mert nekem feleannyit sem kell leadnom, és motiváló, mert tudjuk, hogy csak akarat kérdése!

Kitaláltam, hogy hetente fogom mérni magam, bár a mérleg nem teljesen pontos, ráhagyok plusz/mínuszba 1-2 kilót. A lényeg a változás. Egészen jól bírtam a tegnapot is, estére puffasztott rizst ettem salátával, mert hajnali háromig rajzoltam és nem bírtam volna ki..persze nem 3-ig ettem, de olyan fél10-ig biztos ropogtattam. Ma meló, előtte pihentem, mert hulla voltam, így a torna ma is kimarad. Megint kifogás, kifogás hátán, de ez a hét erről szól. Holnap szülinapozás, remélem nem lesz sok fincsi süti :) Sajna délutánra még be fog csúszni egy kis zsemle, mert másképp nem tudom megoldani a melóban a kajálást...szalag mellett nincs megállás. Még jó, hogy mindjárt vége. Megyek, mert lassan indulnom kell, így búcsúzom :)

 Nos, sok ilyet olvastam már, de még egyszer sem jutott eszembe, hogy én is vezessem a "fogyi-naplót". De muszáj. Valamilyen motiváció kell. Gondoltam, hogyha leírom, akkor engem is motiválni fog és talán másokat is. 

A huszonkettedik évemet taposom és a testtömeg indexem szerint túlsúlyos vagyok. Igazából nem mondott újat. Bár először meglepődtem, ezt a szót nem használnám magamra. Szerencsére arányosan vagyok kövér, így nem látszik, hogy az alig 170 centimhez éppen 83 kg-ot nyomok. Bizony. Ez állatira sok. De így is javuló tendencia, ugyanis a tél közepén mértem 87 kg-ot is. Kimondani sem mertem eddig, nem hogy leírni. Régebben olyan 72 környékén ingadoztam, aztán jött a tartós kapcsolat, fogamzásgátló, na meg a lustulás. 

Mivel mindenki kiröhögne, hogyha az egészet a tabira fognám, azért egy picit mégis megteszem. Lassan 3 éve szedem a bogyókat, és pontosan 3 éve kezdtem el hízni is. Aláírom, hogy én lustultam el, bár eddig sem voltam valami sportos, de igazából a tabi szedésén kívül nem változott semmi. Tény, hogy édesszájú vagyok és picit talán elszállt velem a ló, de ezt csak akkor éreztem, amikor a régi ruháim kezdtek kicsik lenni...

Szóval a tabi részben hibás, és én is. Bár tudom, hogy teljesen én, de ezzel a gondolattal még barátkozom. De most, elhatároztam magam. Nem diétázom, nem ígérem, hogy rendszeresen eljárok futni. Ezeket képtelen vagyok betartani.

Inkább a kellemest kötöm a hasznossal, köret helyettesítés salátával, rengeteg víz és torna! A legfontosabb pedig: teljes mértékben csoki megvonás!! Azt gondolom, hogyha másért nem, azért biztosan hasznos lesz ez, mert már kevesebb felesleges kalóriát viszek be..és mégsem kell csorgó nyállal néznem, hogy a másik milyen finomat eszik, miközben én egy karalábét rágcsálok.

Tegnap már zöldséges rizst ettem, ma pedig nagyon kevés csirkemell salátával, egy fej krumplival. A krumplival lehet elrontottam az egészet, de ha így van, és? Így is kevesebb és jobb kaja, mint amit eddig ettem. Nem fogyókúrázom! Nem diétázom! Utálom ezeket a szavakat, mert a környezetükben eszméletlen csoki zabálhatnékom támad.

Ezzel zárom is a soraimat, jövök nemsokára!