Végre rávettem magam a tornára. Egyelőre Norbi duci tréningezek, mert a kondim a béka feneke alatt van. Szégyen vagy sem, az első 10 perc után már nyakig leizzadtam és lihegtem, mint egy kutya. De végigcsináltam! Naponta ennyi, MAGAMÉRT! Szép és csinos leszek :) Csak az lebeg a szemem előtt, hogy felvehetem a régi ruháimat, vehetek fel szoknyát, felvehetem a fürdőruhám, minden rossz érzés nélkül. 

Baromira elegem van már, hogy szinte minden indulás előtt sírógörcsöt kapok, mert úgy nézek ki a tükörben, ahogy józan ésszel ki nem mennék az utcára. De muszáj. Azt akarom, hogy szeptemberben, amikor újra látnak a többiek, azt mondják, hogy "hű, de jól nézel ki!" Azt akarom, hogy megint megnézzenek az utcán..azt akarom, hogy jól érezzem magam a bőrömben..és teszek érte, és jól fogom magam érezni újra...

Kitartás!