Egy kicsit mintha el lennék keseredve. Elmentem vásárolni, van időm, van pénzem, már csak a megfelelő ruhaméret hiányzik. Néhány helyen voltam, több ruhát felpróbáltam mindenhol, de a vége ugyanaz lett. Felvettem és a sírás kerülgetett. Nem viccelek. Komolyan így volt. A könnyeimmel küszködtem hazáig. Ez nem állapot. Egyetlen egy szerencsém van, amit már korábban is említettem, hogy arányosan vagyok kövér...

Nem akarok dagadt ruhákat vásárolni, nem akarok 44-es farmert venni, nem akarok új ruhát. Csinos testet szeretnék, nem új ruhát, ami eltakarja a hájam. 

Párom aranyos, de elég furán mutatja ki a segítségét. Többek közt, nagyon is tisztában van vele, hogy mostanában a kaját boldogság forrásként is hasznosítottam (tükörben mellékelve az eredmény). Emiatt teljes csokoládé és édességmegvonást próbálok betartani, hogy kicsit leálljon róla a szervezetem. Erre mit csinál a drágám? Hoz nekem a kedvenc tejberizsemből...nagyon kedves tőle, de ez aztán tényleg motiváló. 

Ami azt illeti, kicsit az is zavar, hogy neki is lenne mit ledolgoznia (~20 kg-t), de miközben én tornázom, ő chipset eszik. Csak szólok. Majdnem 11 óra. Így kicsit nehéz. :/