Azzal amit most elkezdtem, úgy vagyok, hogy ez az, amit szeretnék életem végéig csinálni. Normálisan odafigyelni a kajálásra, eljárni futni, mert ez jó! Tegnap még én is meglepődtem magamon, hogy a futás jól esett, úgyhogy ma ebéd után egy-két órával megint megyek :) 

Ami nagyon nehéz nekem, hogy nem látom azonnal az eredményt, így ez nagyon visszavesz a motivációmból, amit kemény munkával kell visszaépítenem magamban...ha már egy kicsit is elindulna a fogyás, akkor az adna akkora löketet, hogy biztosan ne álljak meg. Egyelőre az egyetlen "tünet", hogy úgy vettem észre, hogy az amúgy is kis mellem most úgy "leplöttyedt". Na most nem úgy kell elképzelni, mint egy 70 éves mamit, hanem inkább úgy, hogy most nem olyan telt :/

Ezt tudtam, hogy így lesz, de azért szomorú és mégis jó! Mert valami mégis elindult. Muszáj kitartanom, csinos akarok lenni :) Barátnőm is hasonló dolgot művel magával, ez eléggé motivál, főleg, hogy ő már fogyott 11 kg-ot és képet is cseréltünk. Szóval ha most nem produkálok magamról szépséges csinos képeket, akkor totál be fogok égni itt a nagy kitartásommal. Ez amúgy nagyon motiváló! Ha nem egymagadban csinálod, akkor nem csak magad előtt bukhatsz el! Tehát, nem csak magadnak kell bizonyítanod, hanem a "többieknek" is...

Ha olvassa valaki, akkor kitartás!!